Hétköznapi utazó

Amikor úgy kelsz fel reggel, hogy muszáj látnod, hogy ott akarsz lenni, hogy másképp nem telhet a nap… akkor menned kell. Gyakran vagyok így a Balatonnal. Utoljára tegnap. És akkor nekem tényleg menni kell. Szóval reggeli, matricavásárlás és gyors terv: mi legyen az útvonal. Évek óta nem szállok be a parttalan vitába: északi vagy déli… Tovább »

Kétszer jártam itt. Az elsőről csak pozitív emlékem van. A másodikról nem. Már nem emlékszem, hogyan akadtunk rá a Fried Kastélyhotelre, mindenesetre megtetszett. Jó áron volt, szépek voltak a képek, szimpatikusak az írások. Tél volt, mikor először mentünk. Még csak az egyik szárny volt meg, és a wellness részleg is jóval kisebb volt, mint ma…. Tovább »

Csoda volt, az első perctől az utolsóig. Egy héten át tartó tökéletes flow élmény. Amiből nem tudott kizökkenteni semmi. Még utána se, sokáig. Pedig elég nehézkesen indult. Előtte nagyon röhögtem. Valaki mondja nekem, hogy hát jól van, felkeltek, összepakoltok, nyolc körül kényelmesen elindultok. Mondom neki: mármint mi? Nyolc körül? Ha-ha-ha. Végül is a tízet céloztuk,… Tovább »

Egyesek szerint (férj) a nyaralás akkor kezdődik, mikor meglátjuk ezt: Mások szerint (gyerek) akkor, amikor ezt már láttuk, örültünk neki, és kövér gázzal lehajtottunk a szigligeti strandra. Én ekkor még csak jól vagyok. Nyaralni akkor kezdek, amikor a strand után leparkolunk a bérelt kis ház előtt, és lesétáltunk a közeli Szászi Pincébe. Nem a rozéfröccs… Tovább »

Ha nem lenne elcsépelt, örömmel írnám, hogy ékszerdoboz. Ja, hogy most is azt írtam?! 🙂 De tényleg az. Vagy tíz évvel ezelőtt jártam itt. Akkor is feltűnt, mennyire igyekeznek kihozni a város adottságaiból a maximumot. Pedig nincsenek könnyű helyzetben: valahol a határszélen, autópálya nélkül, Pesttől szinte beláthatatlan távolságra… De talán mindez jót tett nekik. Ezért… Tovább »